A csendéletet idéző grafikai kompozícióban megfogalmazott 145 Ft-os címleten a Nyári fontos alma, a 310 Ft-oson pedig a Macskafej vajkörte látható. Az alkalmi boríték és bélyegző grafikáját további gyümölcskompozíciók díszítik. Mindkét fajta megtalálható az Újfehértói Génbank Gyűjteményben. Nyári fontos alma Származása bizonytalan, a XVI. században már termesztették Franciaországban. Házikertekben és alföldi szőlők között még találkozhatunk vele. Augusztusban érik. 240-300 g-os gyümölcse lapított gömb alakú, alapszíne fehéres sárga, a fedőszíne általában csíkos, de ismert egybefüggően színeződő klónváltozata is. Húsa kemény, kevéssé zamatos, erősen savas, főleg a mérete miatt kedvelt, konyhai hasznosítása széleskörű. Nagy koronát nevel, levelei méretesek, rügyei feltűnően kicsik. Későn fordul termőre, de azután bőven – igaz szakaszosan – terem. Termőhelyekben nem válogat, legkevésbé a sziket kedveli. Nosztalgia kertekbe kiváló, minimális növényvédelmet kíván. Gyümölcsei hűvös kamrában szeptember végéig eltarthatók. Macskafej vajkörte 1590-ben a bambergin faiskolában már szaporították, s eljutott francia földre, de Nyugat-Magyarországon is régóta ismerték. Gyümölcse igen nagy, kb. 9-9,5 cm az átmérője. Kocsánya vastag és erős, nem hullékony. Kemény héjú, citromsárga színű, a napos oldalon barnáspi-ros fedőszíne van. Húsa fehér, ropogós, durvás szemcsés, de nem kövecses állományú. Édes, kissé fanyar-savas, tipikus „konyhai fajta”. Befőtt-nek, kompótnak, és sajtnak nagyon kedvelték. Franciaországban bornak is erjesztették. November-december folyamán az utóérése befejeződik, de tavaszig eltartható. A Dunántúlon néhol, a Fel-vidéken elég sokfelé találkoztunk vele. (Forrás: Surányi Dezső történeti-ökológus professzor szakértő írása)