A sorozathoz tartozó alkalmi borítékokat a művészek egy-egy alkotása – Koszta József: Mákvirágok (1910-es évek, Koszta József Múzeum, Szentes) és Rippl-Rónai József: Utolsó önarckép (1927, Magyar Nemzeti Galéria) –, az alkalmi bélyegzőt pedig aláírásuk díszíti. Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) festészeti tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémián folytatta. Hazatérése után a Benczúr Gyula Mester-iskola növendéke lett és neves festők – Lotz Károly és Székely Bertalan – tanították. Több díj és kiállítás után 1902-1903 során Nagybányán alkotott. Tanulmányutakat tett Párizsba, Rómába és Hollandiába. Visszatérése után a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetéből fakadóan közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és alkotott. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Műveiben főként a paraszti életet és az alföldi tájakat dolgozta fel. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolásmódjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző. Portrék, csendéletek és tájképek alkották munkássága gerincét. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. Képeit a szentesi múzeumra hagyta, amely hálából 1949-ben felvette nevét. Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.) magyar festő, grafikus. Kaposváron volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. 1882-ben házitanítóskodott, és rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémián, majd 1887-ben Párizsban Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott Munkácsy hatása, de franciaországi tartózkodása alatt új stílus-irányzatokkal is megismerkedett. Hazatérése után, 1902-ben Kaposváron telepedett le. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Az I. világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban elfogták és internálták, 1915-ben tért haza Kaposvárra. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket festett. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricás”-nak nevezett: a festéket vattaszerűen, foltos felrakásokkal hordta fel vásznaira. Kaposváron tiszteletére Rippl-Rónai művészeti díjat alapítottak, 1978-ban pedig megnyílt a Rippl-Rónai József-emlékmúzeum..(Forrás: hu.wikipedia.org)