Haydn zenei tehetsége a közös családi muzsikálásoknak köszönhetően már hamar megmutatkozott. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva taníttatták a hatéves fiút, megtanulta a kottaírást-olvasást, hangszereken játszott, fejlődött énektudása. A fordulópontot a bécsi Stephansdom karmesterének látogatása hozta, aki új énekeseket keresett a kórusba. Meghallván a nyolcéves gyermek énekét, felvette a templomhoz tartozó kollégiumba. A kóruséneklésnek a mutálás vetett véget. Kottamásolásból, orgonálásból, tanításból tartotta fenn magát, majd hozzáfogott a komponáláshoz. Nemsokára Fürnberg báró weinzierli kastélyába került, ahol megírta első vonósnégyeseit. 1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt állást, ahol elkészült első szimfóniája. Esterházy Pál herceg is felfigyelt rá, és 1761-ben kismartoni (Eisenstadt) zenekara másodkarmesterévé nevezte ki. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós lett, aki tovább foglalkoztatta a művészt. 170 darabot írt a hercegnek, de mások számára is komponált. Az első karmester halála után „capellmeisterré” nevezték ki. 1766-ra Fertődön elkészült az Eszterházyak kastélya, majd a hozzátartozó színház, és a Muzsikaház, ahol a zenészek laktak. Családtagjaik azonban Kismartonban maradtak és valószínűleg ez vezetett 1772-ben a közismert „Búcsúszimfónia” megírására. 1790-ben meghalt Esterházy Miklós. Utóda, Antal herceg feloszlatta a zenekart, a színházat, de a művész járadékát tovább fizette. Haydn neve Európa-szerte ismertté vált, sőt még Amerikában is előadták néhány szimfóniáját. 1791-ben Londonba utazott, ahol új műveket komponált. A hangversenyek hatalmas sikert hoztak számára, és Oxfordban díszdoktorrá avatták. Közben II. Esterházy Miklós lett Eszterháza ura, aki újjászervezte a zenei életet birtokán. Haydn is szerepet vállalt ebben, de a kapcsolat már csak néhány darab megkomponálását jelentette. 1809-ben halt meg, hamvai nyughelye az Esterházyak egykori várkápolnájában, az eisenstadti Bergkirche Haydn-mauzóleumában található. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Haydn) A bélyegkép egy szellemes grafikai kompozíció, melyben a tervező – az alkotói szabadság elvén – új funkcióval ruházza fel a zongora billentyűit, valamint a hangjegyeket, és egyedi képi üzenetbe zárva állít emléket Joseph Haydn (1732-1809) halálának 200. évfordulóján. A kibocsátás érdekessége, hogy az ívben található bélyegek soronként fordított állásúak. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékon kottavonalak, az alkalmi bélyegző Joseph Haydn nevét, születési és halálozási évét tartalmazza.