A kisív egyik bélyegképén, világos alapon, a Dunántúlról származó keresztszemes hímzés; a másik címleten pedig a Kaukázusból származó lótakaró részlete látható. Az alkalmi boríték és bélyegző grafikáját a témához kapcsolódó kompozíciók díszítik. A bélyegújdonság az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum szakmai közreműködésével Weisenburger István grafikusművész tervei szerint készült az ANY Biztonsági Nyomdában. Az 1891-ből származó, világos kendervászonból varrt, ún. szálán-varrott technikával hímzett párnahéjat pávák, virágtövek, csillagok sora díszíti. A bélyegkép eredetije a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményének egyik különlegesen szép darabja. Hasonló motívumok a Dunántúlon igen gyakoriak voltak. Pávák sokszor szerepeltek hímzéseken, elsősorban a lakástextileken. A díszített darabok, párnák, díszlepedők a családi élet fontos alkalmain (születés, esküvő, temetés) kaptak kitüntetett szerepet. Az azeri pávamotívum egy XIX. század végén készült lótakaróról származik. Az Iparművészeti Múzeumban található gyapjútakarót két darabban szőtték és utólag varrták össze. A takaró az állat testét borította, és két hosszú nyúlványával elöl, a szügynél kötötték meg. A dél-kaukázusi szövött lótakarók jellegzetes mintája a vízszintes sorokba rendezett páva, más madarakkal, valamint az éltető vizet jelentő „S” motívummal. A gazdagon mintázott takaró a ló értékét növelte és tulajdonosa gazdagságát jelképezte. Esküvőkor a menyasszony hozományát szállító lovakat is ilyen gazdagon mintázott takarókkal borították. A közös bélyegkibocsátás a világ postáinak bevett filatéliai törekvése, a kibocsátott bélyegek pedig az országok kulturális együttműködésének szimbólumai. A Magyar Posta az elmúlt években Ausztriával, Németországgal, Izraellel, Kínával, Iránnal, Japánnal, Horvátországgal, Svédországgal és Szlovéniával bocsátott ki közösen bélyeget. A közös bélyegek mindkét országban azonos grafikával, azonos időpontban jelennek meg.