"Liszt Ferenc a XIX. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. Első zongoraleckéit édesapjától kapta, aki maga is több hangszeren játszott. A tehetséges fiú soproni és pozsonyi koncertje idején még 10 éves sem volt, mikor gyönyörű játékával már közönségsikert aratott. 1822-ben apjával Bécsbe ment, ahol Carl Czernynél és Antonio Salierinél tanult. Mestereinél igen jó kezekben volt zenei fejlődése, de 1823 őszén Párizsban már magánúton folytatta tanulmányait. Fejlődését döntően befolyásolta a francia főváros szellemi és művész elitje. Pályafutása során több ízben adott jótékonysági koncertet, pl. a pesti árvíz károsultjainak javára, vagy a Nemzeti Zenede létesítésére is. Időközben karmesterként is bemu-tatkozott és a korábbi pergő élet korszakát a weimari karmesteri időszak váltotta, de miután megismerkedett Sayn-Wittgenstein hercegnével, Rómá-ba költözött, ahol főként egyházi zenék komponálá-sával foglalkozott, majd pedig az egyházi zene megreformálásán fáradozott. Ezt követően sokat utazott Róma, Weimar és Pest között. Egy ilyen utazás alkalmával meghűlt és életének 75. évében tüdőgyulladásban elhunyt. Rendkívül termékeny zeneszerző volt. Mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, illetve mise. Közel 1400 művet komponált, mellyel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője lett. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét is írt. Forrás: filharmonia.com, hu.wikipedia.org. A blokkon belüli bélyegkép Liszt Ferencet ábrázolja. A sorszámozott blokk keretrajzán montázsszerű grafikai megfogalmazásban a művész életét és munkásságát megörökítő kompozíció található. A bélyegképtől jobbra az Esztergomi Bazilika épületének részlete tűnik elő emlékeztetve Liszt Ferenc, a Bazilika felszentelése alkalmából komponált „Esztergomi mise” (1855) c. művére. A blokk keretrajzának főmotívuma a kor divatja szerinti árnykép, melyen a művész és a pegazussá változó zongora található. A montázs hátterében egy változó színcsíkokból álló, örvénylő, pulzáló szivárványsáv húzódik úgy, ahogy ma a számítógép vizuálisan képes megjeleníteni a zenét. A keretrajz alsó részén egy Liszt idézet olvasható: „Egyetlen zenészi törekvésem volt és volna, hogy gerelyemet a jövendő határtalan térségeibe hajítsam.” A montázs hátterében, alnyomatként a XIX. Magyar rapszódia kézirat első oldalának részlete látható (1885, Országos Széchényi Könyvtár, Ze-neműtár). A blokkot – hátoldali vakdombornyomás alkalmazásával – Liszt Ferenc arany fólianyomású aláírása díszíti. Az alkalmi borítékon egy képi metafora tűnik elő: Liszt időskori sziluettje zongorává alakul. Az alkalmi bélyegző grafikájának főmotívuma egy klaviatúra stilizált rajza."