A magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője, az európai színvonalú magyar széppróza egyik megteremtője. Születésének pontos helye és dátuma nem ismert. Családneve alapján vélhetően a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznód) látta meg a napvilágot, mint szász polgár-család gyermeke. 1543-ban a németországi Wittenbergben tanult, majd a következő évtől kezdve szász evangélikus lelkészi feladatokat látott el Kolozsvárott. Német anyanyelvű volt, magyarul csak 1536-ban tanult meg, de ennek ellenére minden mun-káját ezen a nyelven publikálta. A lelkészkedés mellett több vállalkozásba is belefo-gott. 1550-ben Hofgreff Györggyel közösen nyomdát alapított, kinek halála (1558) után Heltai lett a nyomda egyedüli tulajdonosa, és kitűnő üzletemberként fel is virágoztatta. Az 1560-as évek elején ún. papírmalmot (~papírgyár) létesített. Mivel az erdélyi szászok részben Németországból, részben Honterus János brassói nyomdájából látták el magukat kiadványokkal, Heltai a magyar közönséget célozta meg a nagyrészt általa írt és szerkesztett magyar nyelvű könyvekkel. Az akkori magyarországi könyvtermés-nek csaknem az egyharmada az ő nyomdájából került ki. Nagy gondot fordított a következetes helyesírásra, és ezzel fontos szerepe lett a magyar helyesírás szabályainak kialakulásában. A többi prédikátor-íróhoz hasonlóan kezdetben Heltai is vallási-erkölcsi tárgyú műveket tett közzé, amelyeket német vagy latin nyelvű forrásból fordított. Ezek azonban inkább átdolgozások voltak, mint fordítások, és az értekező jellegüket szépprózai betoldások oldották. Egyik legfontosabb kiadói vállalkozása a Biblia magyar nyelvű kiadása volt. 1551 és 1565 között hat kötetben, különböző fordítók munkája alapján jelentetett meg nagyobb részeket a Bibliából. A teljes szöveget végül nem tudta kiadni. Maga Heltai a lutheránus felekezetet később elhagyta a szakramentáriusok kedvéért, élete utolsó éveiben pedig antitrinitárius lett. Heltai Gáspár a 16. század legeredetibb prózai elbeszélője volt. Munkássága annak a gyarapodó és önállósodó, protestáns-patrícius városi polgárságnak a világát tükrözte, amelynek kizárólag néhány vegyes etnikumú és felekezetű erdélyi és felvidéki városban volt annak idején bázisa. (Forrás: hu.wikipedia.org * enciklopedia.fazekas.hu) A bélyegképen Heltai Gáspár 1575-ben megjelent, utolsó nagy munkája, a Chronica az magyaroknak dolgairól című történeti művének címlapja szerepel. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékon az 1566-os ezópuszi elbeszélés-gyűjtemény, a Száz fabula részlete látható. Az alkalmi bélyegző grafikáját Heltai Gáspár papírmalmának vízjele díszíti.