"„Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án.” – ezt a feljegyzést rögzítette Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásához, amely a magyar irodalom és drámaírás kiemelkedő műve és talán a legtöbbször szín-padra állított költemény Magyarországon. A hazai meleg fogadtatás mellett külföldről is érték elismerések a művet. Az angol, a francia, a német és a környező országok nyelvei mellett számos egyéb nyelvre is lefordították. A mű első kritikusa Madách jó barátja, Szontágh Pál volt, kinek hatására Madách megküldte kéziratát Arany Jánosnak, akinek kezdetben nem tetszett a mű, később viszont rájött, hogy elhamarkodottan ítélt, mikor azt mondta, az csak utánzása Goethe Faust-jának. Az átolvasás során a koszorús költő bele is javított a kéziratba, de a levelezések szerint csak stilisztikai, helyesírási változásokat eszközölt rajta, így szerzőnek mindenképp Madách Imrét tekinthetjük. A mű létrejöttének elsődleges forrása az 1850-60-as évek fordulójának kettőssége volt: a forradalom és szabadságharc bukása fölött érzett általános csüggedés vége, és a Kiegyezés fellendülést hozó évtizedének kezdete. Ennek köszönhető a mű ellentmondásossága, az optimizmus és a pesszimizmus közti csapongása. A nemzeti tragédia mellett Madách személyes emlékei is hatással voltak a műre, Éva alakját feleségében történő csalódása ihlette. A tizenöt színből álló költemény első három és utolsó színe Keret- vagy Biblikus szín, míg a közrefogott tizenegy szín ún. Történeti szín. Az egyes színekben a szerző – a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül – végigvezet a biblikus és földi világtörténelem „nagy pillanatain”, amikor az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, ami mégis bukásból bukásba hanyatlik. (Forrás: http://hu.wikipedia.org) A kisív bélyegképein és keretrajzán Madách Imre Az ember tragédiája c. műve ihlette illusztrációk egy-egy szín hangulatát idézik a kisív bélyegképeinek sorrendjében: II. szín – Réti Zoltán: A paradicsomban, VI. szín – Zichy Mihály: Rómában (Magyar Nemzeti Galéria), nyolcadik szín – Réti Zoltán: Prágában, XI. szín – Kass János: Londonban. A kisív keretrajzán a XIV. színre utalva, Kass János: Jégkorszak c alkotásának részlete látható. A borítékrajzot Farkas András: A mennyekben c. alkotása díszíti. Az alkalmi bélyegzőn egy lúdtollal író kéz és a mű egyik legismertebb idézetének részlete olvasható a XV. színből: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”"