"A házi bivaly több mint ezer éve él ezen a területen. A bivaly mai fogalmaink szerint hármas hasznosítású. Magas zsírtartalmú tejet és húst termel, valamint igaerőt szolgáltat. A megszokott gondozóval szemben engedelmes és jóindulatú, általában félénkebb, mint a szarvasmarha. Tekintettel arra, hogy déli származású faj, nálunk csak zárt istállóban tud áttelelni. Az állati igaerő háttérbe szorulásával számuk Magyarországon jelentősen lecsökkent, ma, mint genetikai tartalékot és kultúrtörténeti emléket őrizzük. A magyar óriás nyúl őse a magyar parlagi és vadas nyúl mellett a hazánkba hozott belga óriás nyúl volt. Takarmányozása főként abrakkal és nagy mennyiségű fonnyasztott zöldtakarmánnyal végezhető. Négy színváltozatban tenyésztik. A fül a külső szélén és a hegyén feketés árnyalatú. A szőrzet minden testtájon egyenletes színeződésű. Kifejlett korban a testsúlya 5,5–7 kg közötti. 1994-ben vették fel az őshonos állatok listájára. Napjainkban mindössze pár száz példány lehet. A magyar parlagi kecske egyike őshonos, törvényileg védett háziállatainknak. Parlaginak azért nevezik, mert nem tudatos tenyész-tői munka eredményeképpen jött létre. Feltehetőleg honfoglaló elődeink hozták magukkal és az itt élő népek kecskéivel történő ke-resztezésből alakult ki a szilárd szervezetű, jó alkalmazkodó képességű fajta. Színváltozatai az ordas, a szürke, a fehér, a tarka, a vadszín, nyáron a vöröses szín, a háton sötét szíjazással. A bakokra jellemző a felfelé álló pödrött szarv. A cikta juh magyarországi története a török hódoltság után kezdődött, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek. ők hozták magukkal a ciktát, melynek testét hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi. Eredeti hazájában, Németor-szágban teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak, hiszen néhány bemutató példánytól eltekintve csak egyetlen nyáj van ebből a fajtából. Gazdasági haszna ma már nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés. A magyar parlagi szamár története időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az első szamarak a kelták idejében kerültek a Kárpát-medencébe. Soha nem tenyésztették, az állomány mindig természetes szaporulat útján gyarapodott. Színe változatos. A fajta legértékesebb tulajdonsága a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az igénytelenség, a szívósság, a békés természet, a munkabírás és a sokoldalú hasznosíthatóság. 2004-ben ismerték el önálló fajtaként."