" A történelmi őrség területén fekvő településnek a Communitas Fortissima kitüntető címet a Magyar Országgyűlés örök emlékezetül törvényben ítélte oda, mert lakói kilencven éve, 1920. augusztus 1-jén fegyvert fogtak az őket jogtalanul megszálló jugoszlávok ellen. Az első írásos említésük, 1208 óta különálló község volt Kerca és Szomoróc – magyar lakosságuk kiváltságok fejében a nyugati határt védte –, és az utóbbiból űzték el az első világháború végén betolakodókat a két falu lakói a határőrökkel összefogva. Fegyveres fellépésükért sokukat bebörtönözték, de bátor helytállásuk és hazaszeretetük eredményeképpen 1922 februárjában Szomoróc visszatérhetett Magyarországhoz. Ennek örömére az 1877-ben épült, a maga nemében páratlan ágasfás és boronafalas haranglábuk harangját Sopronban újraöntették a felszabadulást megörökítő felirattal. A két református község a második világégés elején egyesült Kercaszomor néven. A fenyvesek között meghúzódó, turistaútvonalakkal átszőtt falu, ahol hajdan sok fazekas korongolt, ma kedvelt pihenőhely az őrségi Nemzeti Parkban. Kercaszomoron halad át Szlovéniába a Szent Márton nemzetközi túraútvonal, és itt járható végig a Fürge Cselle tanösvény, amely ritka lepkefajokat éltető színpompás réteken is átvezet. Forrás: Soós Kálmán írása A levelezőlap képes oldalán a különleges kercaszomori ágasfás és boronafalas harangláb, és Szervátiusz István szobrászművész által a visszatérés 80. évfordulójára alkotott emlékmű életfa-motívumának részlete látható. A levelezőlap jobb felső részén a kercaszomori református templom, egy kopjafa, valamint egy hegyi présház szerepel. A levelezőlap bélyegképét a kercaszomori harang képe díszíti. Az alkalmi bélyegzőn az életfa stilizált rajza található."